A második, vagyis az első közös idei reggelünk igencsak jól indult. Csipkerózsika álmunkból a kávé-vajas croissant menü ébresztett, amitől mindannyian úgy éreztük, hogy egy táborban feküdtünk le az este, és egy ötcsillagos szállodában ébredtünk. Hát igen, senkinek se könnyű.
Főleg nem a táborozóknak, akik Huni vezényletével a fizikai tűréshatárukat kezdték feszegetni már kora reggel. Viszont ahogy utólag kiderült, annyira mégsem feszültek meg az izmok, inak, álmoskás volt még a diktált tempó. Na, de aggodalomra semmi ok, lesz ez még így se.
Reggelinél nem kellett sokat kínálgatni a népet, csúszott a mustáros virsli után a málna lekváros kenyér gond nélkül. Az étkezést megkoronázta a táborkendő átadása, amit Gergő vehetett át tegnapi kiemelkedő munkájáért. Megszerzett előjogairól pontos tájékoztatással a nap végéig jelentkezünk. Ezután a Boró által beosztott szolgálatosok olyan ügyesen kitakarították a házat, hogy mikor a felmosott padló végre felszárad, enni lehet majd a földről.
A délelőtti programfelelős Hanga volt (és lesz a továbbiakban is), aki idén tart először foglalkozásokat, hisz eddig ő is táborozó volt. Ismerkedős játékaival jól bemelegítette a bandát, névtanulás kipipálva. Légzésgyakorlatokat is végeztek a diákok egy versike megtanulása és egyre gyorsabb elmondása által, amit felvezetőnek is tekinthetünk a későbbi előadáshoz szükséges szövegtanuláshoz. A mélyebb koncentrációt elősegítő szamuráj nevezetű gyakorlat a szinisek egyik kedvence, amit akár órákon át is tudnak játszani, ha tüdejük és torkuk bírja szusszal. Masszív terhelésnek lesz alávetve a gyerekek figyelme a tábor egésze alatt, de csak lépésről lépésre emeljük a tétet. Kulcsszó a fokozatosság.
A hangulat töretlenül jó, mindenki kezd belesimulni a csaracsói életbe. Most pedig nemsokára ebéd, óóóje!
szöveg: Huszár Ági, KoPé | fotók, videók: Sili
--------------------------------------------