Ebéd után délután - ez történt csütörtök délután

A délutánunk szomorúan indult. Ez a tegnapi büntetésvégrehajtási intézkedésnek köszönhető, amellyel megajándékoztak bennünket a Csicsóban épp akkor szolgálatot teljesítő rendőrök. Ők azok, akik biztosan megvetik a csalamádét, és inkább muraturát esznek. 
Szóval a csekkeket befizettük. Elvékonyodott pénztárcával visszatérve folytatódott a nap.

Az ebédet követően egy kis desszerthez is volt szerencsénk, de erről majd később.
Komoly logisztikát igényelt, hogy a ház körül lófráló báránycsordát a területünkön kívülre szorítsuk, megvédve magunka az intenzív báránybőgés által keltett fejfájástól, zavarodottságtól és elmebajtól. A problémát egyelőre úgy néz ki megoldottuk, csak néhány gyorsbilincs meg drót kellett hozzá.


A tábor sofőrje is visszatért közben, a kilistázott termékek alapján leginkább a kenyér, a paradicsom és a kenyér fogy, nagyjából 1/1-es arányban. A diákok által összeírt extra kívánságlistát mi is kézhez kaptuk. A kóla, a (mindegy milyen) csipsz, a kóla, a milka és az oreo, valamint a kóla: nagyjából ezen termékek variációja szerepelt rajta, gyakorlatilag mindenféle kombinációban és mennyiségben.

Nem csak a délutáni napsütés adott okot az ünneplésre, hanem Egyed Kriszta táborlakó tizenötödik születésnapja is, ahogy tavaly a tizennegyedik, amit szintén velünk töltött.

Tortája nem dobos volt, hanem rácsos.



A délelőtti írásunkban megígértük, hogy visszatérünk a táborkendőre. Hát... nem fogunk, mivel blogzártánkig nem érkezett bővebb információ a titokzatos kiváltságokról. Amit tudunk, azt is mástól tudjuk: holnap Gergő kívánságát a ház állja.


Ebén után egy kis csalazítás, majd a sátorban vette kezdetét a délutáni foglalkozás.
Elég sokan összegyűltünk, mármint a huszonhárom diák és nagyjából három-négyezer légy. Ők időközben a türelmünkkel egyenes arányban folyamatosan fogytak.

Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című szövege alapján kezdtünk el dolgozni.
Összeolvasás, párbeszéd volt terítéken. Ezt követően a bevonultunk a nagyterembe, ahol koncentrációs gyakorlatokkal foglalkoztunk. Példának okáért a klasszikus szemkontaktusjáték, amiben percekig egymás szemébe nézve a másik által kigondolt és szuggerált számjegyet kell kitalálni. A délutáni szessönt a tegnap már említett meditáció zárta.  

Ennyi fért bele mai napba.

Ami talán kimaradt azt majd pótolja a mai összefoglaló videó.
Itt a tegnapi.

szöveg: Huszár Ági, KoPé | fotók, videók: Sili 

--------------------------------------------

Csütörtök délelőttünk - helyzetjelentés


A második, vagyis az első közös idei reggelünk igencsak jól indult. Csipkerózsika álmunkból a kávé-vajas croissant menü ébresztett, amitől mindannyian úgy éreztük, hogy egy táborban feküdtünk le az este, és egy ötcsillagos szállodában ébredtünk. Hát igen, senkinek se könnyű. 


Főleg nem a táborozóknak, akik Huni vezényletével a fizikai tűréshatárukat kezdték feszegetni már kora reggel. Viszont ahogy utólag kiderült, annyira mégsem feszültek meg az izmok, inak, álmoskás volt még a diktált tempó. Na, de aggodalomra semmi ok, lesz ez még így se.


Reggelinél nem kellett sokat kínálgatni a népet, csúszott a mustáros virsli után a málna lekváros kenyér gond nélkül. Az étkezést megkoronázta a táborkendő átadása, amit Gergő vehetett át tegnapi kiemelkedő munkájáért. Megszerzett előjogairól pontos tájékoztatással a nap végéig jelentkezünk. Ezután a Boró által beosztott szolgálatosok olyan ügyesen kitakarították a házat, hogy mikor a felmosott padló végre felszárad, enni lehet majd a földről. 


A délelőtti programfelelős Hanga volt (és lesz a továbbiakban is), aki idén tart először foglalkozásokat, hisz eddig ő is táborozó volt. Ismerkedős játékaival jól bemelegítette a bandát, névtanulás kipipálva. Légzésgyakorlatokat is végeztek a diákok egy versike megtanulása és egyre gyorsabb elmondása által, amit felvezetőnek is tekinthetünk a későbbi előadáshoz szükséges szövegtanuláshoz. A mélyebb koncentrációt elősegítő szamuráj nevezetű gyakorlat a szinisek egyik kedvence, amit akár órákon át is tudnak játszani, ha tüdejük és torkuk bírja szusszal. Masszív terhelésnek lesz alávetve a gyerekek figyelme a tábor egésze alatt, de csak lépésről lépésre emeljük a tétet. Kulcsszó a fokozatosság. 



A hangulat töretlenül jó, mindenki kezd belesimulni a csaracsói életbe. Most pedig nemsokára ebéd, óóóje! 

szöveg: Huszár Ági, KoPé | fotók, videók: Sili 

--------------------------------------------